Egyedül ült, a szürke félhomályban.
Halálos gond, tartja hatalmában.
Támadni kell, vagy várni, hogy ő támad.
S ha gyorsan nem győz, úgy győzhet-e harcában.
Refr:
És a hó csak hull,-megfagy a föld és a szív.
A hó csak hull,-arcodra dermed a kín.
És a hó csak hull,-ez győz le, nem az ellenség.
És a hó csak hull,-belevesz álom ,s reménység.
Forró nyár volt, s hosszú útra mentek.
Trombita szólt, és harci dob pergett.
Büszke zászlók, a szélben táncra keltek.
Nem tudhatták, a vesztünkbe menetelnek.
Refr.
Múlt az idő, a nyárból kétszer ősz lett.
Az őszből tél, a fény itt már nem győzhet.
Megdermedt táj, merre csak szem ellát.
S a hólepel fedi a halott hősök arcát.
Refr.
Hideg szél fújt, a fegyverzaj elül már.
A kéz lehull, az élet lassan elszáll.
Bealkonyul, a sötétség erősebb.
Elszabadul, s éj lepli a földet.
Refr.X2