Merre Tartunk?
Für Tibor (Tibbah)
Neked ez nem ugyanaz mint Nekem
Neked ez egy lemez, Nekem az életem
Te forgatod a könyvet, én olvasom a sorait
És próbálom érteni a költő mondatait
Porból vétettünk és egyszer majd elmegyünk
Porrá leszünk, de addig mindent megteszünk
Hogy létezzünk, évezzünk, jobb jövőt elhessünk
És azért vezekelünk, hogy vétkezve élhessünk
De miért? hisz ki akarhat örökké élni
Ez megvagyon írva, egyszer el kell majd menni
Csak nem mindegy, hogy mit fogunk magunk után itt hagyni
Lesz aki mondja, hogy neki megérte élni
Ezért is kezdtem el zenélni, rap-elni
Hogy büszkén tudjam majd az életem itt hagyni
Te nem hiszed hogy sikerül, Én tudom hogy megteszem
Te az élettől várod, én a csodákban? nem hiszem
Majd önrőből megteszem, megszerzem, elveszem
Az akaratom szilárd, ez erősíti lelkem
Nem siránkozom, afelett mi régen volt elmúlt
A jövő még elöttem van, és szabad az út!
Refrén:
Mond merre tartunk, mond hova jutunk?
Mond mit tervez az élet, mond meddig élek?
Van sok dolog amit még ki nem próbáltam
De van még elég ídőm, hogy kielégítsem a vágyam
Régen úgy gondoltam, jó volna egy nagy aranyhegy
Mára már úgy érzem, hogy egy füves domb is jó lesz
Tudom Te is félsz és másokat is féltesz
Nem tudod hogy mi jön még, és hogy itt meddig élhetsz
Kopott zongorán egy ismerős dallam csendül
Minden poros billentyűn egy régi emlék rajt ül
Legyints egyet, hogy oszoljon az emlék pára
A múlttal hiába harcolsz, békülj be a mába
Az élet nem gonosz, inkább csak kiszámíthatatlan
Mindenre van magyarázat, hogy miért pont úgy van
Döntsd el, hogy mit akarsz, mert cél nélkül hiába
Feleslegesnek fogod érezni magad a világba
Mindenkinek megvan a maga keresztje a bűne
Ezzel együtt kell élni, aztán velünk jön a tűzbe
Ettől még élhetsz nyugodtan, az életben mindent szabad
A kaszás meg ha eljön, a szemébe kacsintasz
Amíg más reszket, addig Te elindulsz az úton
a ismeretlent felfedezni, de saját módon!
Refrén:
Mond merre tartunk, mond hova jutunk?
Mond mit tervez az élet, mond meddig élek?
Neked ez egy lemez, Nekem az életem
Te forgatod a könyvet, én olvasom a sorait
És próbálom érteni a költő mondatait
Porból vétettünk és egyszer majd elmegyünk
Porrá leszünk, de addig mindent megteszünk
Hogy létezzünk, évezzünk, jobb jövőt elhessünk
És azért vezekelünk, hogy vétkezve élhessünk
De miért? hisz ki akarhat örökké élni
Ez megvagyon írva, egyszer el kell majd menni
Csak nem mindegy, hogy mit fogunk magunk után itt hagyni
Lesz aki mondja, hogy neki megérte élni
Ezért is kezdtem el zenélni, rap-elni
Hogy büszkén tudjam majd az életem itt hagyni
Te nem hiszed hogy sikerül, Én tudom hogy megteszem
Te az élettől várod, én a csodákban? nem hiszem
Majd önrőből megteszem, megszerzem, elveszem
Az akaratom szilárd, ez erősíti lelkem
Nem siránkozom, afelett mi régen volt elmúlt
A jövő még elöttem van, és szabad az út!
Refrén:
Mond merre tartunk, mond hova jutunk?
Mond mit tervez az élet, mond meddig élek?
Van sok dolog amit még ki nem próbáltam
De van még elég ídőm, hogy kielégítsem a vágyam
Régen úgy gondoltam, jó volna egy nagy aranyhegy
Mára már úgy érzem, hogy egy füves domb is jó lesz
Tudom Te is félsz és másokat is féltesz
Nem tudod hogy mi jön még, és hogy itt meddig élhetsz
Kopott zongorán egy ismerős dallam csendül
Minden poros billentyűn egy régi emlék rajt ül
Legyints egyet, hogy oszoljon az emlék pára
A múlttal hiába harcolsz, békülj be a mába
Az élet nem gonosz, inkább csak kiszámíthatatlan
Mindenre van magyarázat, hogy miért pont úgy van
Döntsd el, hogy mit akarsz, mert cél nélkül hiába
Feleslegesnek fogod érezni magad a világba
Mindenkinek megvan a maga keresztje a bűne
Ezzel együtt kell élni, aztán velünk jön a tűzbe
Ettől még élhetsz nyugodtan, az életben mindent szabad
A kaszás meg ha eljön, a szemébe kacsintasz
Amíg más reszket, addig Te elindulsz az úton
a ismeretlent felfedezni, de saját módon!
Refrén:
Mond merre tartunk, mond hova jutunk?
Mond mit tervez az élet, mond meddig élek?
kapcsolódó videók
