Itt állok én, érzem, elvakít a fény
Nem több, mit várok csak egy új remény
Túl sokszor nézhettél, de mégis kevés
Nem találhatsz, sose láthatsz
Az álomból nincs ébredés
Az élet nem több csak egy álom
Akkor is eljön, ha nem várom
Felébrednék, de nem találom az utat
Merre menjek?
Mondd, hogy hol és kit keressek,
Hogy újra őszintén nevessek?
A fény egy sötét folt, ami a szemem elé táncolt
A testem börtönébe az élet láncolt
Itt állok én, érzem, elvakít a fény
Nem több, mit várok csak egy új remény
Túl sokszor nézhettél, de mégis kevés
Nem találhatsz, sose láthatsz
Az álomból nincs ébredés
A végben mindig ott a kezdet
Egy jel, hogy újra kell szeretned
Ha mégis másképp lenne,
Engem akkor sem érdekelne,
Hisz sikolyom suttogás füledbe
Rémálmot szült ez a szörnyű látomás
Az ébredés csak állomás, de mindig más és más
Itt állok én, érzem, elvakít a fény…
Nem látom már melyik úton járok
A jó rosszat játszik míg bennem él
Ha felébredhetnék, talán még önmagam lennék
Itt állok én, érzem, elvakít a fény…