Tükörbe nézve látom magam és elcsodálkozom,
Hogy nem az néz vissza rám már, akit én bámulok
Kiáltanék valakiért, aki felismer még engem
És megtalálná újra azt, akit Te is láttál bennem
Te csak vártál rám, kicsit furcsa talán,
Hiszen én ezután csak erőseb lettem
Nincs miért, de szemed mást ígért
Ma még a múlt kísért, az, ami itt élt bennem
És már… Félek nem ismerlek Téged
És már…Bárcsak újat adhatnék
És már…Nem kell semmi más, csak nézlek
És már…Érzem, megváltoznék
Tudom, nem ígérhetek meg újra minden szót
Megmutatnám Neked, hidd el, hogy megtanultam jól mindent
Az évek elmúltnak, de egy perc magába zárhat
Benne elmerülsz és messze menekülsz,
Ránk senki nem találhat
Te csak vártál rám, kicsit furcsa talán…
És már…Félek nem ismerlek Téged…
Tudom jobban küzdhetnék
De, érzem úgysem győzhetnék
A hazugság sok bajjal jár
És tőlem sokat halottál
Csendben ülsz és nem vádolsz,
De érzem közben mást gondolsz
Most nem beszélsz, de látom, félsz
És elveszítlek már
Félek nem ismerlek Téged
És már…
Nem érdemlem meg, de itt maradhatnál
És már…