Hűvös, fázó hajnalon,
Amikor álmodsz, és én álmodom.
Idebent forró tűz ég, és odakint már
Jön a tél, de ne félj!
Hideg a gyertya, ha lángja nem élteti már,
De mikor meggyújtod, gyönyörű táncot jár.
Nélküled végtelen hosszú lenne a tél,
De hogyha mellém bújsz, hamarabb véget ér.
Hűvös, fázós hajnalon
Pihensz a vállamon
Testedtől én felolvadnék.
Melegíts fel, hogy tudjam: élek még!
Hűvös, fázós hajnalon
Odabújsz hozzám, és én hallgatom,
Ahogy a szíved dobban, és szökik a nyár.
Ne remélj! Jön a tél!
Hát maradj velem!
Hűvös, fázó hajnalon,
Amikor álmodsz, és én álmodom.
Idebent forró tűz ég, és odakint már
Jön a tél, de ne félj!
Mit ér a szó, amit elnyom az egyszerű csend?
Mondd ki, és akkor majd megtudod, mit jelent.
Mire való az a tűz, amit bárki elolt?
Hidd el, a nap nélkül nem tűnne fel a hold!
Hűvös, fázós hajnalon
Pihensz a vállamon
Testedtől én felolvadnék.
Melegíts fel, hogy tudjam: élek még!
Hűvös, fázós hajnalon
Odabújsz hozzám, és én hallgatom,
Ahogy a szíved dobban, és szökik a nyár.
Ne remélj! Jön a tél!
Hát maradj velem!