Idegennek számítok a szülőföldemen
S eltünnek lassan az ősi regék
Egy tollvonással átrajzolták fáradt életem
S nem kérdeztek engem mit is szeretnék
Fejem fölött eldöntötték már az ég nevét
Szívemben gyűlölet és lángszemű harag
Aprópénzre váltom hát a létem lényegét
S eltékozlom azt is ami még megmaradt.
Refr.
Mit építek délig leomlik estére
A szívemet nem rakom a téglák közé
Mit építek estig leomlik reggelre
Csak egy illúzió híd a szabadság felé
A szabadság felé.
Káinként élek, de Ábelnek születtem
Ha nyelvemen szólok azért büntetés jár
Százszár elárult kit testvérként szerettem
Én megbocsáltom ezt is csak legyen béke már.