1. Hogyha Gallára nézek, azon gondolkodom,
Hogy milyen lehet néki fenn most a színpadon,
Mit gondol magában, miközben engem néz,
Aki én vagyok, a Laár, a költő, beat-zenész.
Óóóó, a Laár én vagyok.
2. A színpadon a Galla vágja az arcokat
A közönség meg ettől jó nagyokat kacag
Hát én sem vagyok rest és hülyén nézek ki
Majdnem olyan bambán, mint Galla Miki
Óóóó, Galla Miki, yeah!
3. Tehát ha a Gallát nézem, azon gondolkodom,
Milyen lehet néki itt fenn a színpadon,
Milyen érzés neki, amikor így csinál,
Vagy milyen az az érzés, amikor meg így csinál.
Óóóó, így csinál, Miki!
4. Eszembe jut akkor, hogy nekem milyen lehet,
Hogy itt fenn vagyok véle, s róla énekelek.
Tényleg, milyen nekünk?
Tényleg, milyen nekünk?
Tényleg, milyen nekünk?
Óóóó, áááááá, Galla-Laár.
Milyen az, ha két tehetséges fiatal előadóművész, műsor címén, a közönség
orra előtt rádiófelvételkor így csinál?
Galla-Laár, yeah!