1. Lám, a Laár, lám, a Laár,
Most láthatták kérem, hogy mit csinál,
Mert ő nem Béla, sem pedig Pál,
Tőle az ilyesmi távol áll.
Jön, megy, néha le ül, vagy szundikál,
Majd felkel, s újra csak jő,
Mert, mert itten ő a Laár.
2. Mesél nekünk, és fogja kezünk,
És szelíden oktat, ha tévedünk.
Hasunkba szúr, cipőnkre áll,
Hisz nem árt, ha tudjuk, hogy ő a Laár.
Szívünk kinyitva áll, és rája vár,
Szívünk kinyitva áll, és Laár, gyere ki végre Laár!
- Jövök kedves nagyságos közönség!
Lám a Laár - igen, én!, lám a Laár - én, én,
Egy jókora orr, és alatta száj - orrom meg a szájam,
Tüdő, szív, szívem, vesék és máj, mááj ,
Legalul lábak, amiken áll - lábaim.
Kérem, ez itten ő, a nem Jenő nem, nem, nem, nem Jenő,
Kérem, ez itt a Laár - én , a Laár - én, így minden érthető,
- bizony, érthető is asszem\' már
Szívünk kinyitva áll, és rája vár,
Szívünk kinyitva áll, és vár, mindig rája vár,
Mindig csak rája vár.