Messze az édentől- egy hervadt virág, s egy hűtlen barát
Messze már mindentől- egy sóhaj a csend, egy szó a világ
Messze a forrástól, egyre nő a szomjúság
Hányszor karolja át és meddig még az emlékét?
Két keze az arcán
Mégis utat talál a könnye a keze alatt
Elindul és nem fordul vissza...
Épp csak egy álom volt, vagy álomszerű, s túl jól sikerült
Épphogy egy óra csak, egy csöppnyi kis fény, csak egy fél pillanat
Épphogy magához tért, s a két keze már csak a semmihez ért
Menni bárhová, csak innen el, utána talán, de hol az a hely?
Két keze az arcán
Mégis utat talál a könnye a keze alatt
Elindul és nem fordul vissza... keserűre festi a jelent.
Messze az édentől, a forrástól, már mindentől
Távol az álmoktól, közel egy emlékhez, messze a várostól
Két keze az arcán
Mégis utat talál a könnye a keze alatt
Elindul és nem fordul vissza...keserűre festi a jelent
Két keze az arcán
Mégis utat talál a könnye a keze alatt
Elindul és nem fordul vissza...