Eljön majd a nap,
hogy minden ami hajszolt engem,
célba ér bennem,
s minden pillanat
őrzi a sok féltett álmom
épp ahogy várom.
Így lesz! – mindig kell éreznünk
hisz annyi lépcsőn kell addig felmennünk.
És közben súlyok nyomják vállunk,
és mégis bírjuk
valamiért.
Hisz mennyit fázunk
völgy mélyén, hegy csúcsán,
s a kéklő tenger távoli túlpartján
s bár néha kínzón messze járunk,
én ott is érzem
hogy valamiért kellett ott lennem…
És én most is elhiszem…
Eljön majd a nap…
hogy minden ami hajszolt engem,
célba ér bennem,
s minden pillanat
őrzi a sok féltett álmom
épp ahogy várom én
Eljön majd a nap.
Így van: rossz éjre jó nap kel,
túl sok az érzés, mindnek már nincsen hely
És hogyha százszor kezdjük újra,
még úgy is bírjuk –
valamiért.
Nem más, egy érzés, hogy minden így van jól,
s a tisztább égbolt látszik a távolból
És itt, a zűrök tengerében
még mindig érzem,
hogy valamiért kellett itt lennem…
Én még most is elhiszem…