Úgy fut az idő –
elrabol éveket,
s egy perc alatt
elviszi kincseimet.
Úgy fogy az erő!
Egy gyönyörű, festett képről
egy mozdulat
letörli színeidet.
Most újra szabadon!
Át a falakon!
Látni akarom,
hogy szép a világ!
Nem maradok benn,
vár a szerelem!
Már látom, hogy merre tovább…
Hisz nélküled se színtelen ez a világ!
Bőven akad benne még csoda is…
amíg az én hitem él,
harcolok a szerelemért.
Nélküled sem engedem el a reményt,
nem hagyom, hogy ellopd az igazi fényt
hazug szép napokért!
Én harcolok a szerelemért!
- Egy igaziért.
Hány gyönyörű hét,
mit akarok, s elhiszek.
- illúzió,
mit újra elveszítek.
Hány igazi volt,
ami már rég a múlté.
S az újabb után
csak még nehezebb.
Most újra szabadon!
Nélküled se színtelen ez a világ!