Érzem, végre itthon vagyok,
s végleg itt is maradok,
ha akarod, hogy így legyen.
Mert nálad itthon vagyok,
s így teljes az életem.
Végre itthon vagyok…
Nem a ház –
az ugyanolyan,
mint ahová
eddig jártam.
Nem a hely
s nem is az ágyad,
amitől érzem,
hogy jobb itt, nálad.
Te érzed,
ha valamit érzek,
és úgy adsz,
hogy nem kell, hogy kérjek.
S ha meglátsz,
a mosolyod átmelegít….
…S én érzem, végre itthon vagyok….
Nem a zár
és nem a falak
amik óvnak
és itt tartanak.
Nem a csend –
egy zajos napon,
amitől nálad
jobban alszom.
Te érzed….
…S én érzem, végre itthon vagyok….
Nem a vágy! A szíved, lelked,
s a veled töltött édes percek,
amitől ez nem vált porrá,
s amitől már nem vágyom máshová.
Mert itthon vagyok…