Tudom, amíg csak lélegzem,
sohasem ülsz már mellettem,
soha nem ér el más az életben.
Széttört szívem
csak csendre várt
mikor hangod felkavart.
Jöttél, de én
nem hagyhattam,
hogy a csendet megzavard.
Őrült szenvedély,
mit nem éreztem még,
és te sem hittél rég.
Ó, hogy féltem én,
csak egy röpke percig tart
s te újrasebzel majd
Volt esély Volt egy éj
akkor még. Akkor még
S rég tudom: elmúlt álmom
az elmúlt percet
többé vissza nem kapom.
Tudom, amíg csak lélegzem, Rég elmúlt nyár
sohasem ülsz már mellettem, Későn fáj
soha nem ér el más az életben. Bánom már
Amíg a szívem féltettem, Rég elmúlt nyár
kezedet lassan ellöktem, Későn fáj
sohase bántam így még semmit sem. Így van már.
Utolsó lett
a pillanat,
mikor kérdőn néztél rám.
Most mért kísért
egy álomkép,
melyben épp úgy bújsz hozzám?
Őrült szenvedély,
mit nem éreztem még,
bár eltelt annyi év.
Kár, hogy féltem én,
hogy túl kevés lennék,
és nem maradhatnék…
Volt esély…