Gazdász gyerek
Sose kesereg.
Ott a lova,
Nagy a feje búsul eleget.
Ha a pénze fogy,
Gondol egy nagyot,
Ír haza a papájának
Egy képeslapot, hogy:
Te is voltál gazdász apám,
Jól tudod te azt,
Szerelemből nem élhet meg
A gazdász fiad.
S hogyha megbukott,
Mulat egy nagyot
Félrevágja üstökén
A gazdászkalapot.
Eldalolja: professzor úr
Mégis jól állunk,
Legfeljebb majd egy-két
Tárgyból pótkollokválunk.
Fő, hogy a babám
Szeret igazán
Lesz még nekünk az Alföldön
Akácos tanyánk.
Hogyha valahol,
Az Isten tudja hol,
Tanyát ver az öreg gazdász
Vígan így dalol:
Elsárgult a kukorica
Minden levele.
Véget ért az öreg gazdász
Vidám élete.
Hoci a pipát,
Meg a bőrkabát,
Mostmár aztán gazdálkodjunk
A rézangyalát!
Mert nincsen a világnak
Még olyan csodája,
Mint mikor a Keszthelyi gazdász
Felül a lovára.
Felül a lovára, rágyújt pipájára
A hétszentséges atyaúristen
is lemosolyog rája.
Lemosolyog rája, csókra áll a szája,
Hisz Jézus Krisztus is Keszthelyen volt gazdász,
fiatal korába'.