Hová megyek,
Azt mondja, hogy akárhová elvisz.
Az a típus, aki magában hisz,
Attól komoly.
Megnyílik nekem,
Míg egy ujjával pörgeti a kormányt.
Volt osztálytárs, volt osztálytárs.
“Túl jó is volt az egész talán,
Rég nem is ő a babám már.
Úgy virított miránk a nap,
Ahogy az megírva a nagykönyvben.”
Meséli, míg hátradőlve vezet.
“Aztán valaki miatt,
Talán mert nekünk túl jó volt így,
Megszűnt ez a megszokott fölállás,
Habozás nélkül szakítottunk.”
Meséli, míg hátradőlve vezet.
“Jó munkahelyem van,
Élek nyugodtan,
Nevelem a fiam.”
Meséli, míg hátradőlve suhan,
“Kárbaveszett idők
Tudom, nincsenek
Kárbaveszett idők.”
“Túl jó is volt az egész talán,
Állítom, hogy ettől van (állítja, hogy ettől van).
Néha az az érzés bennem (néha az az érzés benne),
Így kellett ennek történnie.
Jó.
Tegyük fel akad olyan,
Aki az egészet másképpen fogja fel.
Én ilyen ember vagyok,
Nem kell velem sokat bíbelődni.”