Felettünk km. Artoscsaba, Pheta
Riddler
Riddler:
Igen én hiszem, hogy van valaki felettünk
igen hiszem, hogy őrzi minden szerettünk.
Igen hiszem, hogy segít beteljesíteni a szerepünk
amit mi választunk ki, de nélküle egytől egyig elveszünk!
Én hallak Téged és tudom, nem vagyunk egyedül,
mindig lesz olyan ember aki a hitetlenségbe menekül
ezt választja szerepül, talán mert, nem látott eleget
és nem tudja mi az, tökéletes szeretet!
Mit Te adsz és nem hagy soha, eltévelyedni,
és ott vagy mikor a lét megszűnik földi élet lenni.
Volt, hogy elakartam dobni mit Te ajándékba adtál,
igen megakartam halni, köszönöm, hogy nem hagytál.
Akkor láttalak, hallottam a hangod,
világos lett előttem, hogy minden szavam hallod.
Mikor szólítalak, ajkam elhagyja egy imádság,
emberek fohászától zeng az Égi Királyság!
Minden percben, nem vesztem hitem benned
az utam járom mit kijelölsz, bár minden terved nem láthatom,
de vállalom, ha Te kérsz, hogy átadom az erőt aki érdemli
és követlek míg járhatom az utat sokakat gátol csupán az emberi tudat
míg mutat a nyíl az út végén, csak az tudja ki kutat!
refrén (Riddler):
Nézz a sorok mögé építs magadnak szilárd erődöt
felőröl a sok hitetlen de nem mindig az erő dönt
kezd előről mi volt mikor egy halvány gondolat sem volt
az ember kit Ő éltet mégis benne hinni nem mer…
ArtosCsaba:
Még számon sincs a szó, már valaki hallja
pedig simán feladhatnám, ahogy a többség vallja.
A kérdés is hazugság szomorúság tölt el,
egy mécses tört el, apai kéz tördel, földel temetve
ha nem alkotok elfelednek,
a bizonyítási vágytól az idegek megremegnek.
Ereimen volt a kés lökés jött, eltaszított
az útra ott akartam lenni megtisztított.
A szememmel körbe szívemmel felfelé nézek
nap mint nap sokkol az emberi természet!
Nincs világbéke csak világvége
a világ kiégve, a hibák persze kilóra mérve.
Azért lesz szakadék perem, mert merem,
az erőmet a nyugalomból, a tiszta csendből nyerem.
A bukás megedzett az elme látást adott
Olyan mellett állok aki mértéket szabott!
refrén (Riddler):
Pheta:
Csalóka a kép pedig az egész olyan bájos
szenny tapad hozzám, kell valami ami átmos.
Van pár tiltó tábla átlós jelzéssel,
belépni kizárólag saját felelősséggel!
Pörgetem vissza mintha mi sem történt volt
rejtett sebet ejtett a káosz-szindróma.
Próba, próbát követ, hogy majd legközelebb
a kéz, a szem, az akarat majd figyelmesebb lesz.
Garancia nincs erre, minden teher rajtam,
hitből van az élet, a körből kimaradtam.
Kezembe vitte valami, velem volt, nem ellenem,
az elevenné váló bűnt kellett elengednem.
Eltartott egy darabig aztán láttam meg ez nyereség,
kenem, csavarom, vágom ez nagy lehetőség, felelősség,
fényre hozni minden rejtett dolgot.
Összeteszem kezem, nyerem a szellemi box-ot!
refrén (Riddler):
Igen én hiszem, hogy van valaki felettünk
igen hiszem, hogy őrzi minden szerettünk.
Igen hiszem, hogy segít beteljesíteni a szerepünk
amit mi választunk ki, de nélküle egytől egyig elveszünk!
Én hallak Téged és tudom, nem vagyunk egyedül,
mindig lesz olyan ember aki a hitetlenségbe menekül
ezt választja szerepül, talán mert, nem látott eleget
és nem tudja mi az, tökéletes szeretet!
Mit Te adsz és nem hagy soha, eltévelyedni,
és ott vagy mikor a lét megszűnik földi élet lenni.
Volt, hogy elakartam dobni mit Te ajándékba adtál,
igen megakartam halni, köszönöm, hogy nem hagytál.
Akkor láttalak, hallottam a hangod,
világos lett előttem, hogy minden szavam hallod.
Mikor szólítalak, ajkam elhagyja egy imádság,
emberek fohászától zeng az Égi Királyság!
Minden percben, nem vesztem hitem benned
az utam járom mit kijelölsz, bár minden terved nem láthatom,
de vállalom, ha Te kérsz, hogy átadom az erőt aki érdemli
és követlek míg járhatom az utat sokakat gátol csupán az emberi tudat
míg mutat a nyíl az út végén, csak az tudja ki kutat!
refrén (Riddler):
Nézz a sorok mögé építs magadnak szilárd erődöt
felőröl a sok hitetlen de nem mindig az erő dönt
kezd előről mi volt mikor egy halvány gondolat sem volt
az ember kit Ő éltet mégis benne hinni nem mer…
ArtosCsaba:
Még számon sincs a szó, már valaki hallja
pedig simán feladhatnám, ahogy a többség vallja.
A kérdés is hazugság szomorúság tölt el,
egy mécses tört el, apai kéz tördel, földel temetve
ha nem alkotok elfelednek,
a bizonyítási vágytól az idegek megremegnek.
Ereimen volt a kés lökés jött, eltaszított
az útra ott akartam lenni megtisztított.
A szememmel körbe szívemmel felfelé nézek
nap mint nap sokkol az emberi természet!
Nincs világbéke csak világvége
a világ kiégve, a hibák persze kilóra mérve.
Azért lesz szakadék perem, mert merem,
az erőmet a nyugalomból, a tiszta csendből nyerem.
A bukás megedzett az elme látást adott
Olyan mellett állok aki mértéket szabott!
refrén (Riddler):
Pheta:
Csalóka a kép pedig az egész olyan bájos
szenny tapad hozzám, kell valami ami átmos.
Van pár tiltó tábla átlós jelzéssel,
belépni kizárólag saját felelősséggel!
Pörgetem vissza mintha mi sem történt volt
rejtett sebet ejtett a káosz-szindróma.
Próba, próbát követ, hogy majd legközelebb
a kéz, a szem, az akarat majd figyelmesebb lesz.
Garancia nincs erre, minden teher rajtam,
hitből van az élet, a körből kimaradtam.
Kezembe vitte valami, velem volt, nem ellenem,
az elevenné váló bűnt kellett elengednem.
Eltartott egy darabig aztán láttam meg ez nyereség,
kenem, csavarom, vágom ez nagy lehetőség, felelősség,
fényre hozni minden rejtett dolgot.
Összeteszem kezem, nyerem a szellemi box-ot!
refrén (Riddler):
kapcsolódó videók
