Távoli emlék: mögötted a délután
Át kéne jutnod még ezen az éjszakán
Bárhova rohansz, ismerős az állomás
Nézed az utat és nem tudod, hogy merre jársz
Szűk utcák, szürke évek, ártatlan tévedések
Nézed az utat és egy apró jelre vársz
Hívnak a mesék, még egy percig ellenállsz
A felhők közt sosem jártál, indulj hát, mire várnál
Hunyd le a szemed, nyújtsd ki a kezed hozzám
Indulj ha lehet, ne várj tovább
Képzeld, Meseország nyitva áll
Képzeld, a történet vége már