Vers
Riddler
1:
nézd a srácot ahogy ül,arcát kezébe temetve
minden érzésből egy számot,de ezer ötlet rég elvetve
mire 100 meg valósul,a múltja 100 hegyes karót szúr
a jövőbe,de ugyanakkor ezzel táplálja a dalokat
egy albumot,egy hal ugrott a víz fölé,1 pillanat
a csobbanás élménye mi megéri a kín hadat
irgalmat nem ismerő emlék mi lassan közhely
szánalmat már nem kér,akkor inkább temessétek földdel
röhej egyeseknek tudja,mi másoknak a támasz
erőt ad és elvesz,olykor a kérdésben a válasz
árassz vádat ellene,legkisebb gondja is nagyobb
hogy érdekelje ki mit mond róla,és ki mit hallott
mert karcolások lesznek mindig,de a felszínt sértik
de vigyázz ha ő visszaüt,az tényleg fáj és vérzik
értik akik értik,aki nem,majd egyszer fölnő
és felfogja miért mondták sokan,ez a srác egy költő
refrén:
pár sor,pár szó,pár szópár,jópárszor már
tettem mit mások mondanak
ez én vagyok,a dalok pedig oldalak
egy kötetben,egy album,nincs séma,ez az egész kötetlen
egy vers,egy érzés,egy válasz,egy kérdés
egy szöveg,egy üzenet, pár biztos lépés
egy cél felé,van ki félrelép,egy életkép
mit megőriz most, ez a felvétel épp
2:
Börtön neki egy nagy rét is,az elme teremti a rácsokat
a toll imádata nem fétis,neki mégcsak nem is áldozat
bár sokmindent feladott már,egy dologért cserébe
nézz a szemébe,már annak örül,ha egyedül te érzed
amit ő,egy kavics egy kő mit a tóba dobsz
de ne azért hogy utánozd,vagy ne azért hogy szórakozz
a holtakhoz is szólt már,ők is rá figyeltek
de ti nem, felétek már néma, hihettek
akármit,ő tudja az övé egy saját hit
ne is kérdezd erről,ha nagyon akarod találd ki
úgysem válaszol,csak rád néz,tekintete kúszik
tovább az égre, a jelenen és jövőn át a múltig
egy útig,min már végigment ezerszer
mindig azt mondta csak most utoljára ezegyszer
tényleg így gondolja,az más kérdés hogy sikerül
vagy nem? a végén úgyis minden kiderül
refrén
3:
egy verseskötet,mi a füleden keresztül az agyra hat
ki vak nem látja,ki érzi mint a kínai nagyfalat
észleli az űrből is,a receptorok válaszolnak
lesújtanak az elmére mint a gyenge mára holnap
fáradt horpadt szemgolyókkal elmereng a srác is
hogy jó lenne már a fotelből lábraállni máris
de bénult a fázis,a mutatók megállnak
holtpont születik,mint mikor a szülők elválnak
vádak mik többé őt nem érdeklik
fájnak de már megtanulta élvezni
mint mostmár mindent,örömöt és fájdalmat
szánalmat,vagy elismerést mit az arcok átadnak
váratnak páran,de nincs több időm erre
hogy megint mások mondják meg,mikor,hogy és merre
induljak, inkább vezéreljen indulat
és ösztönök,majd én eldöntöm mit kinek köszönök
refrén
nézd a srácot ahogy ül,arcát kezébe temetve
minden érzésből egy számot,de ezer ötlet rég elvetve
mire 100 meg valósul,a múltja 100 hegyes karót szúr
a jövőbe,de ugyanakkor ezzel táplálja a dalokat
egy albumot,egy hal ugrott a víz fölé,1 pillanat
a csobbanás élménye mi megéri a kín hadat
irgalmat nem ismerő emlék mi lassan közhely
szánalmat már nem kér,akkor inkább temessétek földdel
röhej egyeseknek tudja,mi másoknak a támasz
erőt ad és elvesz,olykor a kérdésben a válasz
árassz vádat ellene,legkisebb gondja is nagyobb
hogy érdekelje ki mit mond róla,és ki mit hallott
mert karcolások lesznek mindig,de a felszínt sértik
de vigyázz ha ő visszaüt,az tényleg fáj és vérzik
értik akik értik,aki nem,majd egyszer fölnő
és felfogja miért mondták sokan,ez a srác egy költő
refrén:
pár sor,pár szó,pár szópár,jópárszor már
tettem mit mások mondanak
ez én vagyok,a dalok pedig oldalak
egy kötetben,egy album,nincs séma,ez az egész kötetlen
egy vers,egy érzés,egy válasz,egy kérdés
egy szöveg,egy üzenet, pár biztos lépés
egy cél felé,van ki félrelép,egy életkép
mit megőriz most, ez a felvétel épp
2:
Börtön neki egy nagy rét is,az elme teremti a rácsokat
a toll imádata nem fétis,neki mégcsak nem is áldozat
bár sokmindent feladott már,egy dologért cserébe
nézz a szemébe,már annak örül,ha egyedül te érzed
amit ő,egy kavics egy kő mit a tóba dobsz
de ne azért hogy utánozd,vagy ne azért hogy szórakozz
a holtakhoz is szólt már,ők is rá figyeltek
de ti nem, felétek már néma, hihettek
akármit,ő tudja az övé egy saját hit
ne is kérdezd erről,ha nagyon akarod találd ki
úgysem válaszol,csak rád néz,tekintete kúszik
tovább az égre, a jelenen és jövőn át a múltig
egy útig,min már végigment ezerszer
mindig azt mondta csak most utoljára ezegyszer
tényleg így gondolja,az más kérdés hogy sikerül
vagy nem? a végén úgyis minden kiderül
refrén
3:
egy verseskötet,mi a füleden keresztül az agyra hat
ki vak nem látja,ki érzi mint a kínai nagyfalat
észleli az űrből is,a receptorok válaszolnak
lesújtanak az elmére mint a gyenge mára holnap
fáradt horpadt szemgolyókkal elmereng a srác is
hogy jó lenne már a fotelből lábraállni máris
de bénult a fázis,a mutatók megállnak
holtpont születik,mint mikor a szülők elválnak
vádak mik többé őt nem érdeklik
fájnak de már megtanulta élvezni
mint mostmár mindent,örömöt és fájdalmat
szánalmat,vagy elismerést mit az arcok átadnak
váratnak páran,de nincs több időm erre
hogy megint mások mondják meg,mikor,hogy és merre
induljak, inkább vezéreljen indulat
és ösztönök,majd én eldöntöm mit kinek köszönök
refrén
kapcsolódó videók
