Fájdalom
Addamz
Intro-refrén:
Miért érzem azt hogy semmit nem érek?
Miért nem kapok soha, amikor mástól kérek?
Miért nevetek kívül amikor belül félek?
Miért nem hiszem, hogy fontos lehet még az élet?
Miért érzem azt, hogy semmit sem érek?
Miért nem kapok soha, amikor mástól kérek?
Miért nevetek kívül, mikor belül félek?
Miért nem hiszem el, hogy fontos lehet még az élet?
Mondd kettőnk között az összetartó kötél meddig ér?
Ha elszakad én nem küzdök már tovább az életért
De elvesztem a zajban és hiába kereslek,
már érzem a súlyát az elfelejtett tettnek
Néha sírok mikor a szép emlékekre gondolok
és belül megfogadtam százszor, minden szót megfontolok
Mielőtt kiejtem őket, hiszen csak fájdalmat okoznak
és minden apró hibát az egekig felfokoznak
Miért az az élet rendje, hogy elmúlik, ami éltetett?
Miért nem látjuk a középutat, miért látjuk csak a végletet?
Most kinézek az ég felé és arra gondolok,
mikor leszünk végre igazán boldogok?
Refrén Addamz énekli
Most sírok, de senki nem hallhatja a hangomat
A fájdalmamat elrejtem és a régi dolgokat
Mik összekötöttek vele messzire elhajítom
és a régi elfáradt motort most újra beindítom
Hogy legyen egy társam, aki velem van ha félek
Hogy amikor zenélek érezzem, hogy valamit érek
Régen kitöltötted az űrt, de most újra űrt érzek
és már nem adsz erőt, mikor a fájdalomtól vérzek
Tudom, hogy nem lesz soha fontos az élet
Már nem nevetek kívül, hiszen belül félek
Már tudom, hogy nem kapok soha, amikor kérek
S nem hiszem hogy vagyok valaki, mikor semmit sem érek
Refrén Noryka énekli
Refrén Addamz énekli
Refrén Noryka énelki
Miért érzem azt hogy semmit nem érek?
Miért nem kapok soha, amikor mástól kérek?
Miért nevetek kívül amikor belül félek?
Miért nem hiszem, hogy fontos lehet még az élet?
Miért érzem azt, hogy semmit sem érek?
Miért nem kapok soha, amikor mástól kérek?
Miért nevetek kívül, mikor belül félek?
Miért nem hiszem el, hogy fontos lehet még az élet?
Mondd kettőnk között az összetartó kötél meddig ér?
Ha elszakad én nem küzdök már tovább az életért
De elvesztem a zajban és hiába kereslek,
már érzem a súlyát az elfelejtett tettnek
Néha sírok mikor a szép emlékekre gondolok
és belül megfogadtam százszor, minden szót megfontolok
Mielőtt kiejtem őket, hiszen csak fájdalmat okoznak
és minden apró hibát az egekig felfokoznak
Miért az az élet rendje, hogy elmúlik, ami éltetett?
Miért nem látjuk a középutat, miért látjuk csak a végletet?
Most kinézek az ég felé és arra gondolok,
mikor leszünk végre igazán boldogok?
Refrén Addamz énekli
Most sírok, de senki nem hallhatja a hangomat
A fájdalmamat elrejtem és a régi dolgokat
Mik összekötöttek vele messzire elhajítom
és a régi elfáradt motort most újra beindítom
Hogy legyen egy társam, aki velem van ha félek
Hogy amikor zenélek érezzem, hogy valamit érek
Régen kitöltötted az űrt, de most újra űrt érzek
és már nem adsz erőt, mikor a fájdalomtól vérzek
Tudom, hogy nem lesz soha fontos az élet
Már nem nevetek kívül, hiszen belül félek
Már tudom, hogy nem kapok soha, amikor kérek
S nem hiszem hogy vagyok valaki, mikor semmit sem érek
Refrén Noryka énekli
Refrén Addamz énekli
Refrén Noryka énelki
kapcsolódó videók
