Bánom
Deniz
Lassan megváltozik minden, alig hogy tizennyolc lettem úgyérzem hetven
Év már mögöttem, békét kötöttem
De sokszor úgy érzem, hogy fölösleges volt, hogy ide jöttem
Reggel kelés, indul a pörgés, egy újabb hajnal, mit kezdj magaddal
Rájössz, hogy a géped csak egy csavar, vagy semmi más
Messze még a változás, ez is csak egy állomás, yo
De nem a végső, hisz az még késő
A szavam lyukat üt a fejedbe, akár egy véső
Lassan elérünk egy pontra, ahol nem segít a remény
És bárki legyél, akkor is kilátás nélkül nyúl feléd minden tenyér
A világ egyre szürkébb, az álmok tovatűnnek
A ritmus lüktet, a földre ültet, rossz helyre szültek, álomnak tűnhet
A sors megbüntet, tőlem egy ötlet a rím szavakat szabják az ütemeken át, talán
Messze a halál, még a pokol ajtaján át nem talál
A hétköznap lestrapál és eljön a péntek, vége a hétnek
Öt nap alatt öregedsz öt évet, yo
Refr.:
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, na de nem én döntöttem
Ahonnan én jövök minden álom romba dől, a nyakad hamar tör
A városban nem tartja fent a békét a rendőr, kulcsra zárják rád a kört
Itt a huszonhat az út száma, nem a Nyolc mérföld
Mint a szőr, úgy csúszik a sör meg a pálesz az öregeknek
Kik az utcán tekeregnek kézben borral, kényszerben a korral
Mint a Föld a Holddal, az ördög tervet forral
Zsebemben rapjegyzet egy tollal, hiányzik az elfeledett oldal
A körből mi már nem bővültök sorral, hiányzik az elfeledett út
Mint egy tőr mi szíven szúr, az út előttem túl
Hosszú, hogy felemésszen a bosszú, de látom már az utunk végét
Negyven felé kopott fotelben egy sörrel a kezemben nézek este tévét
Az asszony képét már látni sem bírom, a szövegek helyett is csak a számlákat írom
Refr.
Már régen megbántam, hogy itt élek köztetek
A szebb hónapokra már keresztet vethetek
Felteszem a kérdést, mi az amit tehetek még értetek
Mert mindig is veletek leszek és voltam, az árral szemben elveszek
Lehet, hogy kívülálló vagyok, mert nem találom a helyemet
Látom a szemeket az utcán, az emberek kik velem szemben jönnek
Minden ok nélkül megvetnek, egy szívességet tehetnek
Hogyha meghalok, majd hason fekve temetnek
Így ha nem tetszik, mit mondtam vagy tettem
Akadályok nélkül csókolhatják meg a seggem
Na, már elment a kedvem, hogy folytassam a sorokat
Pedig a fejemben még kavarog pár gondolat
Csak elfogyott a borom meg a tintám
Sokszor bánom, hogy itt élek
Refr.
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Év már mögöttem, békét kötöttem
De sokszor úgy érzem, hogy fölösleges volt, hogy ide jöttem
Reggel kelés, indul a pörgés, egy újabb hajnal, mit kezdj magaddal
Rájössz, hogy a géped csak egy csavar, vagy semmi más
Messze még a változás, ez is csak egy állomás, yo
De nem a végső, hisz az még késő
A szavam lyukat üt a fejedbe, akár egy véső
Lassan elérünk egy pontra, ahol nem segít a remény
És bárki legyél, akkor is kilátás nélkül nyúl feléd minden tenyér
A világ egyre szürkébb, az álmok tovatűnnek
A ritmus lüktet, a földre ültet, rossz helyre szültek, álomnak tűnhet
A sors megbüntet, tőlem egy ötlet a rím szavakat szabják az ütemeken át, talán
Messze a halál, még a pokol ajtaján át nem talál
A hétköznap lestrapál és eljön a péntek, vége a hétnek
Öt nap alatt öregedsz öt évet, yo
Refr.:
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, nem én döntöttem, na
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
Fölösleges volt, na de nem én döntöttem
Ahonnan én jövök minden álom romba dől, a nyakad hamar tör
A városban nem tartja fent a békét a rendőr, kulcsra zárják rád a kört
Itt a huszonhat az út száma, nem a Nyolc mérföld
Mint a szőr, úgy csúszik a sör meg a pálesz az öregeknek
Kik az utcán tekeregnek kézben borral, kényszerben a korral
Mint a Föld a Holddal, az ördög tervet forral
Zsebemben rapjegyzet egy tollal, hiányzik az elfeledett oldal
A körből mi már nem bővültök sorral, hiányzik az elfeledett út
Mint egy tőr mi szíven szúr, az út előttem túl
Hosszú, hogy felemésszen a bosszú, de látom már az utunk végét
Negyven felé kopott fotelben egy sörrel a kezemben nézek este tévét
Az asszony képét már látni sem bírom, a szövegek helyett is csak a számlákat írom
Refr.
Már régen megbántam, hogy itt élek köztetek
A szebb hónapokra már keresztet vethetek
Felteszem a kérdést, mi az amit tehetek még értetek
Mert mindig is veletek leszek és voltam, az árral szemben elveszek
Lehet, hogy kívülálló vagyok, mert nem találom a helyemet
Látom a szemeket az utcán, az emberek kik velem szemben jönnek
Minden ok nélkül megvetnek, egy szívességet tehetnek
Hogyha meghalok, majd hason fekve temetnek
Így ha nem tetszik, mit mondtam vagy tettem
Akadályok nélkül csókolhatják meg a seggem
Na, már elment a kedvem, hogy folytassam a sorokat
Pedig a fejemben még kavarog pár gondolat
Csak elfogyott a borom meg a tintám
Sokszor bánom, hogy itt élek
Refr.
Bánom, hogy itt élek, bánom, hogy idejöttem
kapcsolódó videók
