„Amit birtokolsz, az birtokol” – megjelent Korinna és UTAZØ legújabb dala: a Zavar
tovább
Örökké
Addamz
Te mindig adtál nekem és én elvettem tőled
Ez az élet rendje meglátjuk, hogy mi marad belőle
Talán meg tudnék élni a jóban és a rendben,
de nem tudom, hogy lehet e zajt ébreszteni ebben a csendben
Lelkem könnyű, mint a madár messze száll a szabad égen,
de a testem rabja a földnek, pont ugyanúgy mint régen
Nem várok már a csodákra nem várok már a fényre
Csak egy őszinte szóra, csak egy igaz ölelésre
Hogy lássalak mégegyszer, hogy halljam megint a hangodat,
hogy szomorú éjszakákon felidézhessem az arcodat
Hogy had nevessek újra, had töröljem el a könnyeket,
had éljem át még egyszer azokat a boldog éveket
Te vagy az egy, az egyetlenegy akiért élek
Akire ha ránézek tudom, hogy én is valamit érek
Te több vagy minden szónál, több vagy minden egyes tettnél,
de bármit tettem, mégis egyre távolabb mentél
Beszürkültek a színek, az érzések kiégtek
Minden szempárban csak Téged kerestelek, egyedül téged
De te nem figyeltél rám, mindig csak barátként szerettél
Bármit mondtam Neked, igazán komolyan sohasem vettél
Máig nem tudom, hogy mit rontottam el, mi volt a hibám
Miért nem hallgatták meg odafenn soha az imám?
Miért nem szerettél? Miért nem adtál soha esélyt nekem?
Miért kellett ennyire tönkretenni az életem?
De az álomnak vége, hiszen így nem lehet élni
Fel kell újra állni és tovább kell lépni
Bár tudom, hogy esélytelen vagyok és felemészt a holnap,
De Te bármerre is légy örökké szeretni foglak!
Ez az élet rendje meglátjuk, hogy mi marad belőle
Talán meg tudnék élni a jóban és a rendben,
de nem tudom, hogy lehet e zajt ébreszteni ebben a csendben
Lelkem könnyű, mint a madár messze száll a szabad égen,
de a testem rabja a földnek, pont ugyanúgy mint régen
Nem várok már a csodákra nem várok már a fényre
Csak egy őszinte szóra, csak egy igaz ölelésre
Hogy lássalak mégegyszer, hogy halljam megint a hangodat,
hogy szomorú éjszakákon felidézhessem az arcodat
Hogy had nevessek újra, had töröljem el a könnyeket,
had éljem át még egyszer azokat a boldog éveket
Te vagy az egy, az egyetlenegy akiért élek
Akire ha ránézek tudom, hogy én is valamit érek
Te több vagy minden szónál, több vagy minden egyes tettnél,
de bármit tettem, mégis egyre távolabb mentél
Beszürkültek a színek, az érzések kiégtek
Minden szempárban csak Téged kerestelek, egyedül téged
De te nem figyeltél rám, mindig csak barátként szerettél
Bármit mondtam Neked, igazán komolyan sohasem vettél
Máig nem tudom, hogy mit rontottam el, mi volt a hibám
Miért nem hallgatták meg odafenn soha az imám?
Miért nem szerettél? Miért nem adtál soha esélyt nekem?
Miért kellett ennyire tönkretenni az életem?
De az álomnak vége, hiszen így nem lehet élni
Fel kell újra állni és tovább kell lépni
Bár tudom, hogy esélytelen vagyok és felemészt a holnap,
De Te bármerre is légy örökké szeretni foglak!
kapcsolódó videók
keressük!
