Lövétei halastó, halastó
Bele estem szekerestől, lovastól,
Hej Istenem ki vesz ki, hej de ki vesz ki,
Sajnál-e még engemet valaki
Kiveszlek én édes rózsám ki, ki, ki,
Nem hagylak a halastóban meghalni
Eladom a jegykendőm, meg a fejkendőm,
Kiváltom a legkedvesebb szeretőm.
Amikor én megyek el, megyek el
Egy zsák diót viszek el, viszek el,
Ha nem bírom, leteszem, sej de leteszem,
Melléülök, s megeszem, megeszem.