Úton vagyok
Új Bojtorján Zenekar
velem már nem tart senki sem.
Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok,
De még úton vagyok, te is láthatod.
Még mindig csábít, hív a táj,
még int felém a napsugár.
Pedig már megváltoztak rég a városok,
De az emléke él,
csak a szép emléke él.;
Mitől volt olyan szép nekem, csak én tudom.
Látod már megint indulok, egy helyben állni nem tudok.
Pedig már egyre többször elfáradok;
De még úton vagyok, te is láthatod
Tudom, nem várnak barátok,
ismerőst már nem találok.
A régi utcákat sem találom én, mondják:
Lebontották rég,
látod, szétesik a kép.
Csak a dalom emlékszik rá jól tudom.
Hol az a bódé, ami a sarkon állt,
virágot senki sem árul már.
Üresen ásít a kávéház.
Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás?
De mégis csábít, hív a táj,
még int felém a napsugár
Tudom, hogy egyre többször elfáradok,
de még úton vagyok, te is láthatod.
Hol az a bódé, ami a sarkon állt,
virágot senki sem árul már.
Üresen ásít a kávéház.
Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás?
Üres az út, társam a csend,
velem már nem tart senki sem.
Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok,
De még úton vagyok, te is láthatod.
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Tolcsvay Nagy László
szövegíró: Tolcsvay Nagy Béla
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 19170