Hálót fon körém az éj, puha szárnya földig ér.
A sötét, lassan mindent betakar már.
Messze hív a végtelen, de túl közel a félelem,
És a csend, mint a zaj most ugyanúgy fáj.
De valahol vár, egy gyönyörű szép világ
Bíbor színű fénnyel hívogat, rám vár.
Távol a falakon túl van olyan hely, ahol jó nekem
Hangom viszi a szél és szabadon él a szívem.
Álom vigyél el a csodákban én már nem hiszek
Veled maradok még, mert olyan jó ez a szép új világ
Poros úton lépkedek, csak a cipőm nem én megyek
A Nap és a Hol sem mosolyog rám.
Sok a könny, a gyűlölet, felkavarja a lelkemet
És a tűz, ami a szeretet, csak apró láng.
De valahol vár, egy gyönyörű szép világ
Elvarázsol minket oda, hol semmi se fáj
Távol a falakon túl van olyan hely, ahol jó nekem
Hangom viszi a szél és szabadon él a szívem.
Álom vigyél el a csodákban én már nem hiszek
Veled maradok még, mert olyan jó ez a szép új világ
Távol a hegyeken túl van egy hely, ahol jó nekem
Hangom viszi a szél és szabadon él a szívem
Álom repíts el, csodák tudom már nincsenek
Veled maradok én, amíg nem jő egy szép új világ.