Egy fröccsön át ha nézem egyre inkább
széthullva az arcod,
A kocsma túlfele talán megint
a végtelenbe hajlott.
Pici ajtó nyílik asszem pont a pokolba vezet.
És te vassal vernéd át a két
remegő kezed.
Áldozat ha kéne, de csak
rötyög a semmi.
Az ezredik dimenziót sem
lehet kenyérre kenni.
Összekoccanó agysejteim fölé
ha borul az állat.
Elkenődött angyalszar
a szemed alatt a bánat.
Már látom te sem vagy más,
Csak egy kis fehérjeforrás.
Az élet részeg álom,
ingata fénysugáron.
Már látom te sem vagy más,
Csak egy kis fehérjeforrás.
A szívem humuszba mártom,
Az élet részeg álom.
Poharamban szalonspiccben feloldott halál.
Az agyamban a csillagköd oly bágyadtan szitál.
Elmosódott kép a képben,
Az ördög abszintzöld szemében: