Szilaj - Száguld a musztáng
Mesedalok
Az én hazám az ősi táj
Az alkony, ha csókol, kis fényjelként ég
Hol vársz, olyan távol van még.
A hazaút hosszú, sok akadály vár rám
A távolság hív, hiányod fáj
Mint árnyék követném a lépted nyomát
Ha hozzád elérnék, nem szállnék tovább.
Száguld a musztáng az álmok után
És nincs már mi feltart, hisz az út végén vársz.
Hisz tudom jól, hogy vársz
A szívem hozzád talál
Ha leszáll majd az alkony,
A fény ránk talál.
Mint árnyék követnéd a léptem nyomát
Ha hozzám elérnél, nem szállnál tovább
Hisz vár rám az alkony, és egy pont biztos már
Hogy hazavár engem mindig, mindig e táj.