Távolodik lassan, aztán eltűnik a kép
Néhány távoli hang szól még hozzánk
Házak, utcák, emberek, mint gondolatok úgy hagynak el
Úgy múlnak el
Sóhajod szó, mely most az örömről beszél
A szemed tükre most a fény
Messze a világtól most rámtalálsz
És velem szállsz
Messzi tarka táj, s egy szépen szántott föld
A szőnyeg mintái közt nyitott könyvem
Mint félbehagyott mondat, lassan visszacseng pár olvasott szó
Nézel rám
Ujjad, mint érintés az arcommal még játszik
Tudom, egy cigit szeretnél
Lassan visszatér a hétköznap
És földet ér