Hogyha este kigyulnak a fények, rád gondolok.
Odakünn a csöndes, kihalt utcán egyedül vagyok.
Milyen szép volt, messze jársz, nem is emlékszel talán
bennem él még emléked, ami fáj.
Csöndes utcán minden kihalt nekem egy szép nyár után,
de az emlékek mindig fájon égnek bár elmult a nyár.
Milyen szép volt, messze jársz, nem is emlékszel talán
bennem él még emléked, ami fáj.
Csöndes utcán én egyedül járok,
Csöndes utcán én csak reád várok.
Várom azt a percet vagy órát,
mikor végleg visszatérsz majd hozzám.
Csöndes utcán minden kihalt nekem egy szép nyár után,
de az emlékek mindig fájon égnek bár elmult a nyár.
Milyen szép volt, messze jársz, nem is emlékszel talán
bennem él még emléked, ami fáj.
Csöndes utcán én egyedül járok,
Csöndes utcán én csak reád várok.
Várom azt a percet vagy órát,
mikor végleg visszatérsz majd hozzám.