Az alvilágnak nincs romantikája
Betli duó
Estefelé, ha leszáll az alkony,
szívem újra zakatolni kezd,
elmerengve visszacseng a hangod,
siralmas lesz újra ez az est.
Újra látom két szemét ragyogni,
Újra nyújtja nékem a kezét,
Újra látom gúnyosan kacagni,
mint mikor a szívem tépte szét.
A neonfények tarka tengerében
egy sötét mellékutcán ballagok,
hol álldogálnak áldozatra lesve,
sok sápadtarcú züllött angyalok.
Egy kávéháznak ajtaján betérnek,
s én önfeledten utánuk megyek,
a sötétben harmonika nyávog,
s én hallgatom a fájó éneket.
Nem tudok már tenélküled élni,
sem éjjelem, sem nappalom nekem,
szívemet is ki kéne cserélni,
hogy vidámabb s boldogabb legyen.
Ezt a kis dalt úgy szívembe zárom,
még álmomban is ezt dúdolgatom,
nem csábít a nyárspolgári élet,
sem otthonom, sem színes bútorom.
Az alvilágnak nincs romantikája,
az alvilágban nincsen szerelem,
én mégis eljárok az alvilágba,
a jó ég tudja, hogy mért szeretem.
Terítetlen asztalokhoz vágytam,
s megpihenni csámpás székeken,
mert, ki lesüllyedt az alvilágba,
az mind csalódott s bűnhődött velem.
Hát arra kérlek, holnap este hatkor,
gondolj majd egy percre csak reám,
nem tudom, hogy mi történik akkor,
esküvőm lesz odaát Budán.
Sok idegen nézi majd az arcom,
s azt hiszik, hogy boldog vagyok én,
könnyes szemmel kell majd mosolyognom,
mert fájó szívem csak teérted ég.
könnyes szemmel kell majd mosolyognom,
mert fájó szívem csak teérted ég.
szívem újra zakatolni kezd,
elmerengve visszacseng a hangod,
siralmas lesz újra ez az est.
Újra látom két szemét ragyogni,
Újra nyújtja nékem a kezét,
Újra látom gúnyosan kacagni,
mint mikor a szívem tépte szét.
A neonfények tarka tengerében
egy sötét mellékutcán ballagok,
hol álldogálnak áldozatra lesve,
sok sápadtarcú züllött angyalok.
Egy kávéháznak ajtaján betérnek,
s én önfeledten utánuk megyek,
a sötétben harmonika nyávog,
s én hallgatom a fájó éneket.
Nem tudok már tenélküled élni,
sem éjjelem, sem nappalom nekem,
szívemet is ki kéne cserélni,
hogy vidámabb s boldogabb legyen.
Ezt a kis dalt úgy szívembe zárom,
még álmomban is ezt dúdolgatom,
nem csábít a nyárspolgári élet,
sem otthonom, sem színes bútorom.
Az alvilágnak nincs romantikája,
az alvilágban nincsen szerelem,
én mégis eljárok az alvilágba,
a jó ég tudja, hogy mért szeretem.
Terítetlen asztalokhoz vágytam,
s megpihenni csámpás székeken,
mert, ki lesüllyedt az alvilágba,
az mind csalódott s bűnhődött velem.
Hát arra kérlek, holnap este hatkor,
gondolj majd egy percre csak reám,
nem tudom, hogy mi történik akkor,
esküvőm lesz odaát Budán.
Sok idegen nézi majd az arcom,
s azt hiszik, hogy boldog vagyok én,
könnyes szemmel kell majd mosolyognom,
mert fájó szívem csak teérted ég.
könnyes szemmel kell majd mosolyognom,
mert fájó szívem csak teérted ég.
előadó:
Betli duó
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Zerkovitz Béla
szövegíró: Zerkovitz Béla
stílus: Mulatós
címkék: Szomorú, Szerelmes, Sötét, Romantikus, Nyomor, Mélypont, Feldolgozás, Lélekvesztő, Fájdalom, érzelmes, Embertelen, Elveszett, élet, éjszaka
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 43184
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Zerkovitz Béla
szövegíró: Zerkovitz Béla
stílus: Mulatós
címkék: Szomorú, Szerelmes, Sötét, Romantikus, Nyomor, Mélypont, Feldolgozás, Lélekvesztő, Fájdalom, érzelmes, Embertelen, Elveszett, élet, éjszaka
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 43184
kapcsolódó videók
