Midőn Havannában hajóra szálltam én,
elbúcsúzni akkor senki se jött felém.
Egy árva kis galamb mellettem felrepült,
csodás utamon csak ő kisért egyedül.
Ha ablakodra suhanva száll egy kis galamb,
simogasd, csókold, mintha én lennék ott magam.
Tartsd minden jóval, szerelmes szóval, szegényt,
hisz ő viszi el árva szívedbe a reményt.
Szerelmem légy enyém, szívedet kérem én,
csak gyere vélem, aranyos lélek, oda, hol élek én.
Most búcsúzom tőled, szerelmem, késő már,
úgy fáj most a szívem, szerelmünk alkonyán.
Most lovagod egy utolsó táncra kér,
úgy zeng a gitár, s lobogva forr a vér.
És szerelmet zeng a falevél s minden virág,
millió csillag az égen téged imád.
Szerelmem téged hív, s súgva mesél,
halk szerenádom neked szól s tőled remél.
Szerelmem légy enyém, szívedet kérem én,
csak, gyere vélem, aranyos lélek, oda, hol élek én.