Most dobtak el: lezuhant fáklya
Felemelem lehajtott fejem.
Most már elhagyom a lelkem is,
Mert elhagyott a félelem.
Rettegő szemeim ragyogtak,
Mint a téli csillagok.
Elhagyott engem már minden,
Mert a félelem elhagyott.
Élni, míg élünk, ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel, ha fáj?
Nyitott sírokat léptem át
Sok halálos éjjelen.
Fogaim sem vacognak többé,
Mert elhagyott a félelem.
Most már rosszabb vagyok, hidegebb,
Mint az elrejtett halott.
Nem érzem, hogy élek már,
Mert a félelem elhagyott.
Nagyot akarjunk, forrjon az agyad,
Tudjuk, milyen kicsi a nagy.
Élj türelemmel, hallgass, ha fáj!
Várd meg, hogy jöjjön a Halál!