Futjuk a köröket
futjuk, futjuk
Egymás fejét a hóba dugjuk
Futjuk a köröket
futjuk, futjuk
Igaz szeretet nincsen, tudjuk
Futjuk a köröket
futjuk, futjuk
Unalmas minden
Magunkat is unjuk
Futjuk a köröket
futjuk, futjuk
Egymás szívébe
szikével szúrjuk
A vágyat
Amely nem is azé
Aki érzi
A saját vágyad
nem is a tiéd
Rójuk a köröket
rójuk, rójuk
Akadály az ember hát eltoljuk
Rójuk a köröket
rójuk, rójuk
Egymás érzéseit lopjuk
Rójuk a köröket
rójuk, rójuk
Ha megismernek,
vérüket ontjuk
Rójuk a köröket
rójuk, rójuk
Az emberség fáj,
hát tompítjuk
A vágyat,
amely nem is a miénk,
De érezzük
magunkban az élet ízét
Ez nem álom
Mondjuk magunknak
De igaz se lehet! Gondolj bele!
Nézzük a köröket,
nézzük, nézzük
Eszméinket már
nem védjük
Nézzük a köröket
nézzük, nézzük
Létünk a semmivel
tetézzük
Nézzük a köröket
nézzük, nézzük
Ilyenek voltunk?
Magunktól kérdjük
Nézzük a köröket
Nézzük, nézzük
És egy idő után
(már) nem érezzük
A vágyat,
ami tényleg a mienk volt
anno
Nem használtuk,
mert gondolkodtunk,
mi balgák
miért nem éltünk?
Miért nem éltünk?
Miért nem éltünk?