A hajnalban kicsiszolt gyémántokon táncol,
Felelősségteljes gyermekként viháncol,
Puha léptei ködként libbennek,
Ismerősként az ismeretlennek.
Fodros hajába a mások élete kuszálódott,
Elméje friss, üde, de bomlott,
Torkán váladék, medencéje alján üledék,
A hasadék csaknem beomlott.
Ébressz fel, ha rólad álmodom!
Kérlek nyugtass meg,
Mert ha a három világ partján állok,
Holnapra hazatalálok,
De addig még nem alhatok védtelen,
Ó nem!
A tengeren túl mámor vár,
Izzadt munka és gépzörej,
Visító hengerek után a méz,
Mindenütt friss pázsit, amerre néz,
Tea a Te asztalodnál,
Két kézzel a földön,
Sóhajjal ölünkben.
Ébressz fel, ha rólad álmodom!
Kérlek nyugtass meg,
Mert ha a három világ partján állok,
Holnapra hazatalálok,
De addig még nem alhatok védtelen,
Ébressz fel, ha rólad álmodom!
Kérlek nyugtass meg,
Mert ha a három világ partján állok,
Holnapra hazatalálok,
De addig még nem alhatok védtelen,
Ó nem!