Félreléptem! Egyszer elmesélem; tetszelegni jöttem ki a vízből.
Káros szenvedélytől mentes, csillogó és kedves jellememtől lettem ember,
Szedek szét egy szeletet neked,
Még a szeretet lehet ép, az elemed, független,
Kerek, Kész, egy szeletnek vélt egész.
A fejekből túl sok ész türemkedik ki.
Kimondják a nevedet nevetve a gyerekek
Lecsuktad a szemedet, eldobáltad szemeted
Esik szét a felekezeted,
Lám a fele kezedet rágja
Gyülekezeted, máglya lángban,
Zúzmarában,
Ősi bájban szeretett emberélet.
Szexuális Gerjedelmem tárgyává megteszlek téged,
Hosszú volt az út a parton, fáradt ölbe veszlek,
Egyszer táncos lábú asztalon zöld kristálygömbben láttam már,
Hogy megfogant a gondolat, a gondolat, a gondolat, szül gondokat szül, gombokat nyom…
Fekszünk a parton, nekem nincsen végtagom, te nem létezel
Fülembe súgod: drága delfin, nem haragszom, hogyha vétkezel
Kérlek, hogy mássz ki még az egyszer!
Tudod, hogy emberként is tetszel!
Növessz újakat, növesszél ujjakat!
Legyen gondolat, szüljön gombokat! Nyomd Meg!
:||
Nyomd Meg!
Fekszem kint a
Parton, fáj a
Markom, ökölben
Tartom,
Felnézek az
Égre, lettem
Végre, formált
Képére egy
Jellem, csupasz
Küllem, leszek
Ember, újabb fegyver
Lesz a gombom, meg kell nyomnom
Mert már hallom, mindig hallom
Szedtem szét egy szeletet neked!
Vidd az ebedet! Lehetnénk
A gyereked helyett, mint a gyerekek!
Szaladnánk, vagy repülnénk, elúsznánk,
És Te pedig leülnél, te csak úgy leülnél!