Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Valahol ott
Vidám Barakk
Egy tévedés, ami semmi más,
csak egy tova szálló látomás,
ennyi volt a Nap fenn az égen.
Csak nézzük mi történik fönt,
mikor a sötét pillanat ránk köszönt,
és homályban élünk ismét mint régen.
Valahogy így volt...
Vagy csak én láttam távolodni a múltban
oh
halvány reménysugár mögött
kúszni fel a résbe,
valami kéjes szenvedésbe
ahol jó, még jó
Táncoltunk mi is nagy vihart,
avarba bújtunk, mit felkavart,
és éreztük, hogy valami elindult
Hogy hova, azt már nem tudom,
de így élek, hogy ezt vállalom
és jővőbe zárul mi réges-rég elmúlt
Valahogy így volt...
Vagy csak én hittem újra és újra
oh
hogy elvesztettem a sorsom
valami fogantyút kerestem
végül puha testedre estem
ahol jó, most jó
Mert te szép vagy
és álmodra hajthatom fejem
s ha megvirradsz
a jelent zenged el nekem
valami sorstalan ájulással
mégis éber pillantással
szólsz, hogy jó,
most jó
Sajnos szenvedsz, mikor ébren vagy,
és érzem, lassan megpirkad
de bájod még mindig felkavar
"Kell nekünk ez az etetés,
mert saját életünk túl kevés"
zengi halkan egy távoli zenekar
Tudom ez nem szép,
de igazabb nem is lehetne,
hát várj még,
mi múlik, miért ne mehetne?
hát kezdjük szépen újra,
és borítsunk fátylat a múltra,
ha ez jó, ha neked is jó...
Egymásba bújva lenni más,
mint egy tova tűnő látomás,
és játszhatunk ismét sokat, úgy mint régen
Szabadon, mint két kismadár
kiket átkarol a kék láthatár,
s előbújik a Nap fent az égen
csak egy tova szálló látomás,
ennyi volt a Nap fenn az égen.
Csak nézzük mi történik fönt,
mikor a sötét pillanat ránk köszönt,
és homályban élünk ismét mint régen.
Valahogy így volt...
Vagy csak én láttam távolodni a múltban
oh
halvány reménysugár mögött
kúszni fel a résbe,
valami kéjes szenvedésbe
ahol jó, még jó
Táncoltunk mi is nagy vihart,
avarba bújtunk, mit felkavart,
és éreztük, hogy valami elindult
Hogy hova, azt már nem tudom,
de így élek, hogy ezt vállalom
és jővőbe zárul mi réges-rég elmúlt
Valahogy így volt...
Vagy csak én hittem újra és újra
oh
hogy elvesztettem a sorsom
valami fogantyút kerestem
végül puha testedre estem
ahol jó, most jó
Mert te szép vagy
és álmodra hajthatom fejem
s ha megvirradsz
a jelent zenged el nekem
valami sorstalan ájulással
mégis éber pillantással
szólsz, hogy jó,
most jó
Sajnos szenvedsz, mikor ébren vagy,
és érzem, lassan megpirkad
de bájod még mindig felkavar
"Kell nekünk ez az etetés,
mert saját életünk túl kevés"
zengi halkan egy távoli zenekar
Tudom ez nem szép,
de igazabb nem is lehetne,
hát várj még,
mi múlik, miért ne mehetne?
hát kezdjük szépen újra,
és borítsunk fátylat a múltra,
ha ez jó, ha neked is jó...
Egymásba bújva lenni más,
mint egy tova tűnő látomás,
és játszhatunk ismét sokat, úgy mint régen
Szabadon, mint két kismadár
kiket átkarol a kék láthatár,
s előbújik a Nap fent az égen
előadó:
Vidám Barakk
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Barják András
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2701
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Barják András
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 2701
kapcsolódó videók
keressük!
