Mint bárka száll a gyors folyón,úgy úszik el időnk,
Évre év, mint napra nap, míg múlttá lesz jövőnk.
Volt, mi volt, s mi elveszett, érte sírni kár,
Mert mindörökre megmarad a bor, a dal, a tánc.
Nem csábít se pénz, se rang, nem hív más világ
De mindörökre megmarada bor, a dal, a tánc.
Lehettem volna gyógyító, vagy jognak doktora,
Tisztelendő, szép szavú, a lelkek pásztora.
Bölcsebb, jobb, vagy gazdagabb lehettem volna tán,
De mindörökre ez jutott: a bor, a dal, a tánc.
Táncba hív az új tavasz, az ébredő világ,
Nyári napfény issza fel a hajnal harmatát,
Őszi égen fellegek, fáradt napsugár,
Télen hull, csak hull a hó, s hogy siklik majd a szán!