Jólét, gazdagság, gondtalanság
Nincs kell és nincs amit muszáj
A miből kérdés ismeretlen
Nincs nem szabad és nincs elérhetetlen
Burokban született, az igaz világtól távol
A valóság nem jön elő a szürke homályból
Élettere behatárolt, de nincs miért menekülni
Csukott szemével elég a falakig ellátni
Aztán jön egy való pillanat
Mikor a baj szárnyakat bontogat
S beszáll észrevétlen a falak közé
S álboldogságokat tör sorban ketté
Fájdalmakat hoz, beteggé tesz
Megkeseríti az álszent embert
Igaz arcát tükrözi a hamis szerelmeknek
Megvilágítja a valós érdekeket
Akkor hirtelen minden összeomlik
Az eddig élt élet darabokra hullik
Láthatóvá válnak szívek hamis titkai
A lélek csak üresség, mit fel tud mutatni
S ez az üresség mint szomjazó talaj
Vágyakozva vár, hogy jöjjön zivatar
Hulljon eső, lágyan permetező
De még inkább ébresztő jégeső
S zúduljon be a semmi közepébe
Legyen áradás a test belsejébe
Mossa ki az álszent belső világot
S mutassa meg, mit e szív még soha nem látott
Azt a boldogságot, mely felhőtlenül száll
Azt a szeretetet, mely a hit lábán áll
Azt a békét, melyet csak Isten adhat
Azt az életet, mely újjáformálhat