Ti elfáradt lelkek,
Ti Golgotát járók,
Ti vérzők, ti búsak,
A húsvéti fényből
a legszebb sugarak
Tireátok hullnak.
Tihozzátok beszél
A feltámadt Krisztus
A legédesebben:
“Édes gyermekeim,
Óh, ne csüggedjetek!
Bízzatok Énbennem!
Én, a feltámadás,
Igazság és élet,
Bizony mondom nektek
Hogy a mennyei szent
Örök haza felé
Golgoták vezetnek ...
Ne csüggedjetek hát!
Hiszen tudjátok, hogy
Előttetek járok:
S az én utamon sem
nyíltak más virágok:
Csupán vérvirágok ...
Megmutattam néktek,
Hogy kell a keresztet
Türelemmel vinni,
S hogyan kell a kínok
Keserű kelyhéből
Imádkozva inni.
Megmutattam néktek
Bűnnélküli lényem
S nagypénteki gyászom,
Érettetek való
Igaz messiási
Önfeláldozásom.
De az én Atyám is
Megbizonyította
Igaz fiúságom:
Húsvét hajnalára
Égi ragyogásba
Volt feltámadásom.
Én e ragyogásból
Fonom néktek is meg
Égi koronátok,
Ha a szenvedések
Véres, kínos útját
Hittel megjárjátok.
Édes gyermekeim,
Jertek hát utánam!
Óh, jertek ujjongva!
A bűnök földjéről
Én oda vezetlek
Tiszta otthonomba.
S hogyha majd ott lesztek:
Minden szenvedéstek
Minden könnyhullástok,
Amely lelketeket
Hótisztára mossa,
Áldani fogjátok.