Úgy várom, hogy mit hoz az éj,
a vágy újra visszakísér,
ha talán eljössz hozzám.
Úgy fáj még, ezt nem tagadom,
de majd enyhítesz bánatomon,
ma talán eljössz hozzám.
Még egyszer nézz rám, s hagyd, hogy a láng kicsit fellobbanjon még,
és hazudd, hogy nem múlhat el, még nem lehet elég.
Miért titkolnánk, miért, hogy kicsit fáj?
Búcsúzunk és megyünk már,
de lesz még, hogy ránk ragyog majd
valahol a nap és a csillagok.
Miért titkolnánk, miért, hogy szeretnénk?
Ha tartana egy kicsit még,
de lesz majd, hogy ránk nevet majd
valahol a nap és a fellegek.
Kék színű hajnali csend,
gyere mondd el, na mondd mit üzent,
ha talán eljött hozzám.
Úgy fáj még, ezt nem tagadom,
de majd enyhítesz bánatomon,
ma talán eljössz hozzám.
Még egyszer nézz rám, s hagyd, hogy a láng kicsit fellobbanjon még,
és hazudd, hogy nem múlhat el, még nem lehet elég.
Miért titkolnánk, miért, hogy kicsit fáj?
Búcsúzunk és megyünk már,
de lesz még, hogy ránk ragyog majd
valahol a nap és a csillagok.
Miért titkolnánk, miért, hogy szeretnénk?
Ha tartana egy kicsit még,
de lesz majd, hogy ránk nevet majd
valahol a nap és a fellegek.
Miért titkolnánk, miért, hogy kicsit fáj?
Búcsúzunk és megyünk már,
de lesz még, hogy ránk ragyog majd
valahol a nap és a csillagok.
Miért titkolnánk, miért, hogy szeretnénk?
Ha tartana egy kicsit még,
de lesz majd, hogy ránk nevet majd
valahol a nap és a fellegek.