Most a rónán, nyár tüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor, s valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó,
Csendes éjben halkan felsír a tárogató.
Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiomlott annyi drága vér, zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Zúg a szél az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán.
Erdély szent bércére zúgva száll, visszaszáll a magyar turulmadár.
Magyar földről székely földre szállnak fellegek,
Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek.
Már az égen is hadak útja jár, a legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz és szebben hull a hó,
Kolozsváron piros fehér zöld a lobogó.
Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol tündéri tón kacag, s nézi benn' magát a nap.
Hol regék születnek, száll a dal, zúg a kürt az a szilaj.
Erdély szent bércére zúgva száll, visszaszáll a magyar turulmadár.