Este fess a pesti nő,
Ha kicsike száját festi ő,
Csak érte remeg a férfi sereg.
Nappal stoppol, port töröl,
De este fél kilenc körül
Már dáma megint, taxinak int.
A bárban kacéran flörtöl,
És nejlont visel a lábán
Száz mohó férfi szem rögtön
Jaj leszalad a bokáján.
Hajnalban szól a vekkere
És tele van már a cekkere,
Mert nem derogál, piacra jár.
Délre jó ebédet főz,
Csak szépíti őt a gáz, a gőz,
Mert mindenes is, a kis hamis.
Az égből szállt a földre
A gyönyörű pesti nő.
Van úgy hogy hű, hűtelen,
Hogy jószívű, vagy szívtelen,
hogy szédület a szédítő
mint a napfény oly feltűnő
Mert ördög és angyal ő.