Ez a furcsa hangulat,
mint az átok rád tapadt megint,
megöli színeit.
Megint volt egy fordulat,
megint néma vagy,
és megint keserű a szíved is
És én félek feladod,
ha végleg elhiszed,
hogy nincs már feladatod,
és nincs már helyed.
Mindaz amihez értesz,
néhány ilyen flitter nélküli dal,
ezt tudod,ez az amid van.
Ne add fel,mindig újra, újra, újra kezd, újra
legalább egy képzelt valakiért.
Megbékülsz tudom, ez csak hangulat,
és csak egy fordulat,
kicsit fáradt,kicsit keserű, de a régi vagy.
Ne beszélj most arról,
hogy ki miért nem figyel.
Játssz magadnak, és nekem ,
míg a rossz kedvünk nem múlik el.
De játssz, igenis játszd azt amiben hittél,
ami kényszerít, hogy szólj, hogy magad megmutasd.
Mondd tovább,ahogy érzed,miattunk,és mellettünk.
A kedvünkért,és helyettünk,a maradék hitünkért.
Tudom szélmalomharc,
tudom néha robbansz,
néha dühít,néha fáj.
Valami átok,valahogy megfogott.
Mért, mért hallgatnál?
Megbékülsz tudom, ma se halványabb ott a homlokodon a jel.
Soha nem késő,ugye nem adod fel?
Ugye van még annyi benned,
ugye nem adod fel?
Soha nem késő,
ugye nem adod fel?
Ugye van még annyi benned,
ugye nem adod fel?
Soha nem késő,
ugye nem adod fel?