Kockaköves járda szélén forgalomban, zajban
Süket lettem, ne suttogj; úgy üvölts, hogy halljam
Durván, a fülembe, dermedjek kővé
Tegyen mindent énbennem a földdel egyenlővé
Nemsokára, arra várva hogy valaki felém kiált
Nem áll meg az autó, nagyobb sebességbe vált
Száguldó, őrült iram, ezer darabra tép
Egyszer a mennyországba el is repít a gép
Halld, amit mondok,
Érezd mit fog a kezem,
Lássál te is a szememmel,
Álmodj velem!
Fenn az égben, magas tetőn a fellegekben félig
Dőlök, valami isteni lény mögöttem állt végig
Zuhanás közben érzem, a levegő a szemembe vág
Végem van, de néhány percre enyém az egész világ
Reszketve, vagy vakon
Sötét árnyakat látok a falon
Űzve mint egy állat,
Akinek halálos a találat
Vagy nemes nedűtől kábán
Valami csodafűt hozó sámán
Varázsol egyet, s látom végre
Megvan a hosszú alagút vége
Vagy nemes nedűtől kábán
Valami csodafűt hozó sámán
Varázsol egyet, s látom végre
Megvan a hosszú alagút vége
Nekem annyi is elég, hogy álmodj velem!