Szívem akarja kitépni, bár az aortám tartja,
Nem veszi észre riasztószerkentyű van rajta.
Mit, ha kivesz kebelemből, bolydul, vijjog a rendszer,
Hüppög a tolvaj, utána persze még ő szidja az embert:
�Jaj, de szemét állat vagy� �
Mondja és én már bánom a dolgot.
Nem veszem észre fülembe csöppent
Pár csepp forró ólmot.
Nem hallom, a riasztást,
És ő szívem kiragadja.
Formalinoldat a dunsztosüvegben,
A könyvespolcra kirakja.