Honnan annyi bús, szomorú emberarc,
honnan annyi szív, melyben szüntelen dúl a harc.
Oly sok veszély, oly sok szenvedés,
Uram ó, mondd miért, mondd miért?
Nézd álmainkat, Úristen,
Lásd, elveszünk, ha jó nincsen.
Ó, az embereknek irgalmad, irgalmad kell!
Honnan annyi úr, s szolga egy sem már?
Fogva tart a bűn, ránk borult mély éjhomály.
Hol van remény, oly hosszú az éj,
Uram ó, mondd miért, mondd miért?
Küldd fényed el, égi lánggal jöjj közénk,
a hosszú éj majd véget ér.
Elmúlik, ó, a földön minden szenvedés,
és elmúlik majd a sok miért.