Hosszú évek, nagy boldogság,
s egy könnyű lélek, ki mással várt
egyszer téged.
Egy mit sem érő kis őrültség.
Ha túl is éltem, mondd, hogy bíznék
újból benned?
Nézd! Már itt kísért az új esély
(Nincs) fájdalom, csak szenvedély.
El kell döntsem....
Te vagy az út, vagy mégis más?
Folyton kérdem
melyik a legjobb választás. El kell döntsem:
szép, új varázs,
mit nem dúlt szét csalás....
Vagy te vagy az út, mert nem kell más...
A reggel szebb, hogyha nálad ér
de mennyit bír, mit egy könnyű szél
földig rombol.
Hányszor hallottam én is már
ki egyszer eltévedt, meg nem áll.
És így lesz százszor.
Vár egy most még fénylő, tiszta lap,
de miért biztos, hogy az marad?
El kell döntsem...
Te vagy az út, vagy mégis más?...
(S ha nekem nem kell más,
van-e itt jó választás?)
Te vagy az út, vagy mégis más?...
...van-e itt legjobb választás