Hány kezdet volt,
mi véget ért szép csendben - csókok után.
amire úgy vágytál
Hány végzet volt,
miről azt gondoltuk, nincsen jobb azután.
amiről álmodtál
Hány érintés,
mi tüzet szított bennem, esztelenül.
Hány új érzés,
mi forgatott csak engem szüntelenül.
Mindig más vár,
százszor megtanultam már.
Ha egyszer "úgy" érezném,
(azt) többé el sem engedném...
Valaki úgy áll mellettem,
hogy nincs az a rossz, mi megtalál.
Valaki bánt, hogy érezzem,
milyen a szív, hogyha fáj.
Valaki küzd, hogy elhiggyem,
ő az az egy, de nem hiszem.
Az igazi most is vár még rám,
mikor itt lesz, majd érzem.
Hány hosszú év,
mit rövid, könnyű útnak terveztem.
Hány boldog éj,
mit győzelemnek hittem, s vesztettem.
Mindig más vár...
Nézz rám
hidd el én vagyok, kit vársz
végre bújj hozzám,
s mától fellegekben jársz
Élj mellettem,
soha nem veszítesz el
én tudom csak mit keresel!