A múlt, mint az égben írt varázs,
kincset érő, meghitt ragyogás.
Így volt, s nem hittem még,
hogy lehet egyszer más.
Hisz jó úton jársz.
S a perc, mi jégbe zárt,
gyorsan elmúlt, mégis közénk állt.
Mint egy kettétört híd -
s a két végén két szív, mit szétszakít.
Van-e még visszaút...?
Várom, s hinni vágyom!
S tudom jól, hogy valahol, a fájdalmon túl van esély.
Most újra hiszem én!
Lesz még az élet, ami volt: álomszép,
a bánat tőled múlik el, s nem tőled ég.
Lesz még az éj ölelő menedék,
hátha nem veszítjük el, s lesz még miénk.
(Az) az út tényleg érzem, véget ért.
De az égőn fájó sebekért mit már jóvátennél,
kárpótol-e még bármi, ami szép?
Van-e még visszaút....?
Lesz még az élet, ami volt: álomszép...
Kérdés, van-e még szerelem,
S mi vár ránk, ha nem elég.
Kell-e így, kell-e még?
(Hát) legyen úgy ahogy rég.
Legyen, ahogy rég!
Legyen, legyen még!