Amikor a virág fonnyad ősz utóján el-elfog a bánat,
Sziklaszirtes havas alja édes kicsi falum, teutánad
Nem tudok én ide nőni, haza vágyik a testem a lelkem,
Vigyen haza édesanyám, vigyen haza engem.
Idegen itt nekem minden, idegen az erdő, bokor fája,
Délibábos pusztaságnál szebb otthon a nagy Magura tája
Elepedek, elhervadok, elveszek a messzi idegnebe,
Vigyen haza édesanyám, vigyen haza engem.
Felejtse el ami elmúlt, öleljen át, csókoljon meg engem,
Engedje meg, úgy mint régen, a fejemet az ölébe tennem,
Gondolja, hogy a faluból a lábamat soha ki nem tettem,
Vigyen haza édesanyám, vigyen haza engem.