Ha jön az éj lopva megyek kis házunk elébe,
Lopva, csendbe, csak a jó Isten tudja fent az égbe,
Leborulok, letérdelek ott a néma kőre,
Megcsókolom lába nyomát, úgy búcsúzok tőle.
Holnap este már a másé, más öleli magához,
Fehér virág koszorúja illik a hajához,
S nekem már itt kell hagyni ezt a csúf világot,
Tegyetek a koporsómra egy fehér virágot.